Hol a következő?

A várható esős időjárás sem tudott otthon tartani minket március 29-én a Dendeócse társaság Hol a következő? fantázianevű túrájától. A túra legfőbb jellegzetessége, hogy a következő ellenőrző pontot valamilyen rejtvény formájában kapják meg a résztvevők, nem lehet tudni előre az útvonalat. Izgalmasnak tűnt, úgy döntöttünk, ott a helyünk!
A szombati munkanap és az óraátállítás miatt kissé fáradtan érkeztünk Tahitótfaluba, a rajtra, de ekkor még úgy éreztük végig tudunk menni a kb 25-30 km-es távon.
Az első feladat egy egyszerű kis rajz alapján tájoló használatával irányszögméréssel, és a mértékszám segítségével távolságméréssel kitalálni, hogy hol a következő ellenőrzőpont.
Nagyjából sikerült is, ahhoz képest, hogy először használtam a kütyüt, teljesen meg voltam elégedve magammal!
Az első pontra, a Sasfészek vadászházhoz elég könnyen odataláltunk, majdnem végig jelzett úton mentünk, még az időjárás is elég tűrhető volt.
A műsodik feladat már kissé nehezebb volt: három útkereszteződést kellett megtalálni a térképen turistajelzés és irányjelző táblák alapján, majd a megtalált három pontból irányszögméréssel meg kellett határozni a második ellenőrzőpontot. Hogy a dolog nehezebb legyen, a második ponton nem volt pontőr, tehát a harmadik pont rejtvényét is itt kaptuk meg.
Megoldottuk és irány a pont. A Pap-rét felé menet jól jött a GPS, le is vágtunk ahol lehetett.
A Pap-rét után meg kitaláltuk, hogy elindulunk Visegrád felé az első nagy kanyarig, majd átvágunk a szakadékon.
Hát ez elég izgalmasra sikeredett, de megérte!
A Kis pap-hegy mögötti réten volt a harmadik ep. reménykedtünk, hogy a következő a Pilisszentlászlói kedbenc kocsmában lesz, de nem. A Hrabina nevű mocsarat kellett megtalálni a műút túloldalán. No itt kezdett izgalmassá válni a dolog. Át keresztül kasul! Semmi kerülőút!
Először át a patakon, aztán fel a hegyoldalban. fent a platón áthatolhatatlannak tűnő kökényes, a fenébe. A jelzett ösvény meg sehol persze. Valahogy átverekedtük magunkat, idővel már jó szarul álltunk, de nem lehetett sietni. Azt már el is felejtettem, hogy közben persze elkezdett esni az eső is, hála istennek. Végre kiverekedtük magunkat a dzsumbujból, fe az útra, majd egy nyiladékon fel a mocsárhoz. Na itt következett az újabb meglepetés: én már meg voltam győződve, hogy jön a forduló és irány a Vörös-kő. Hát nem: Sztaravoda.
na ekkor döntöttem el magamban, hogy ott be is fejezzük a túrát.
5-6 km az aszfalton szemerkélő esőben. A forrásnál szerencsére finom lilahagymás zsíroskenyér várt minket, de már ez sem doppingolt eléggé. Öt óra volt, még talán beértünk volna hétre, kellemes szürkületben, egyre hűvösebb időben, csepegő esőben. Hát nem. Irány haza.
De jövőre visszatérünk!!!

Bia 25

A Kilimandzsáróról hazajöttünk, előzetesen a kedvenc képem:
A többit, majd ha lesz időm.
Viszont előbb felteszem a Bia 25-öt, mielőbb feledésbe merülne.
Vonattal mentünk ki Biatorbágyra, a szép új pirossal, aztán kis bemelegítő gyaloglás a Viadukthoz. elég sokan voltak az elején, szinte tömött sorokban haladtunk, másztunk az első ep-ig. Kő-hegy. Szép kilátás, aztán gyerünk tovább! Nem is gondoltam volna, hogy ekkora emelkedők vannak errefelé, semmi szerpentin, egyenesen neki a hegynek!
Aztán szépen lesétáltunk Sóskútra, be a Híd bisztróba, majd egy-két sör után neki a Kálváriának.
Persze elnéztük a szalagozást, úgyhogy vissza kellett menni egy darabon. Ráadásul a tetőn iszonyú szél fújt, pedig eddig nem lehetett okunk panaszra, gyönyörű időnk volt.
Gyorsan lemenekültünk a hegyről és komótosan indultunk a tó felé, majd az országúton átmenve a túra leglátványosabb szakasza, a Nyakas kő következett. Itt romlott el a fényképezőgépem, úgy látszik ő sem bírja a szelet.
Aztán már kényelmesen ballagtunk visszafelé, elég jó idővel, Szily-kápolna-Lőtér-Viadukt.
A végén még egy emlékezetes pillanat: A Viadukt SE éppen fantasztikus derbit vívott valakivel, s a vezető gólt Wukovics László, a régi fradista kedvencem szerezte tőlem tíz lépésre!
Már csak ezért is megérte!

Túramentes hétvége

Ezen a hétvégén nincs túra, helyette pakolás, készülődés.
Eljött a nagy pillanat, holnapután, hétfőn indulunk a Kilimandzsáróra. Ide:


Az elmúlt fél év ennek jegyében telt, felsorolom a felkészülési túráinkat:

• Királyrét-Nagyhideghegy-Csóványos-Királyrét
• Dömös-Rám-szakadék-Dobogókő-Pilisszentkereszt-csobánka
• Dömös-Vadálló-kövek-Pilisszentlászló-Visegrád
• Risy
• Chopok-Dumbier
• BHTCS
  
• Margita 20
• Barlangtól barlangig
• ExVisegrado
• Téli teljesítménytúra
• a többi nem jut eszembe így hirtelen

ExVisegrado paradiso terrestri 30

2009. február 14-én, szombaton a Kilimandzsáró-mászó csapat elszántabb fele útnakindult hajnalok hajnalán Budapestről Visegrádra, hogy részt vegyen a Szigethalmi TE által kiírt teljesítménytúrán.
Szép útvonalnak nézett ki, meg hát az 1000 méteres szintemelkedés is csábító volt. Nyolckor becsekkoltunk, és uccu neki, irány a Görgey-bérc. A 45 perces szintidőn beleül értünk fel, bár ekkor még a nagy tömeg miatt lassan lehetett csak haladni.


Az emlékmű szép, a kilátás is rendben van, gyerünk tovább! Megcsodáljuk a Fellegvárat,ebből a szögbő még sosem láttuk.


Gyönyörű a fehérbe ötltözött táj, szinte észre se vesszük az emelkedést, megint az egyórás szintidő belül vagyunk!
És akkor most jön a feketeleves: a Tahiba vezető út tragikusan jeges, csúszós. Óvatosan botorkálunk, nehogy összetörjük magunkat éppen most, két héttel indulás előtt.
Ennek ellenére leérünk időben, bekapjuk az instant levest, és nekivágunk a legnehezebbnek jósolt szakasznak.
Hát valóban, a következő négy kilóméter a maga 400 méteres szintjével embert próbáló. Szép lassan haladunk, tartalékoljuk az erőnket. Végre felérünk, de hol van még Pilisszentlászló? Messze!
Ki is csúszunk a szintidőből, cserébe iszom egy jó hideg sört, most már úgy is mindegy:-)
Aztán csak nekivágunk az Apátkúti-völgynek, néhányszor megmártózunk a patakban bokáig, és már lenn is vagyunk a műúton.
Besétálunk a célba, a szintidőn felüli teljesítés ellenére azért megkajuk az emléklapot és a jelvényt.
Degeszre esszük magunkat zsíroskenyérrel, aztán be az autóba és uzsgyi haza!
De jó kis túra volt ez már megint, ejszen!

Barlangtól barlangig

Február 8-án a Budai-hegységben került leboyolításra a Barlangtó barlangig elnevezésű teljesítménytúra. A szombati Margita 20-at bemelegítésnek szántuk a maga csekély szintkülönbségével, viszont ez a 21 km már komoly erőpróbának számított. Persze nem találtam használható track-et a neten, s útvonalat tervez még nem tudtam (akkor, de most már igen, yeaaahhh).
megint az utolsók között sikerült elindulnunk, s az egész úgy kezdődött, hogy már a Szemlőgeyi-barlang után rögötn eltévedtünk. Fogalmam sem volt, hogy kell városban használni a GPS-t, úgyhogy a jól bevált módon kérdezősködtünk, hogy mi merre is van.
Aztán végre megtaláltuk a Mátyás-hegyre vezető utat! Innentől térkpként már remekül ment a használat. Persze irtózatos tempót kellet mennünk, hogy a pontok be ne zárjanak. A hegyre még 15 perc hátránnyal értünk fel, de a Hármashatár-hegyre már 15 perc tartalékkal érkeztünk!
Van ám itten kondi!
Aztán lefele megint belassultunk, de a Nagyréten belehúztunk, s felfutottunk a Nagy-Hárshegyre.
Onnan Kis-Hárs-hegy, majd megint lefele. Át a városi részeken, fel a lépcsőkön és már ott is voltunk az utolsó pontnál. A barlangász srácoktól most már elfogadtunk egy kis forralt bor, majd uzsgyi, irány a cél!
15 perccel a szintidő előtt estünk be a Szemlőhegyi-barlangba, oklevél, kitűző, zsíroskenyér, tea.
Jó kis túra volt, ejszen!

Margita 20

A 100 oldalas használati útmutatót és jónéhány honlapot átolvasva szert tettem a track-feltöltési képességre! Csillagugrás a GPS-es történetemben!
Így aztán nagy izgalommal vártam a szombatot, irány Gödöllő! lesz ami lesz, térképet nem viszek!
Megérkezés, gyors becsekkolás és rajta! Unalmas menet a város széli orzságút melleti járdán egészen a Máriabesnyői templomig. Egyetlen szórakozás, hogy óriási tempóban lehagytunk mindenkit. Aztán a templomtól már kicsit jobb, el a tavak mellet, aztán egy jó kis kaptató, és máris meg van az első pont. Át az autópálya alatt, s végre egy erdei úton. Nagyon tetszett a kis major, majd utána az erdős-emelkedős szakasz, aztán már ott is voltunk Domony-völgyben. Újabb pecsét és irány a cél! A vége megint kicsit unnalmas, ezeket a városi ki- és bevezető szakaszokat, olyan jó lenne kihagyni!!!

Íme az útvonal:

Téli teljesítménytúra

Január 24-én, szombaton került sor az idei Téli teljesíménytúrára Pilisjászfalu és Pilisszentkereszt között. Néhány nappal az indulás előtt derült ki, hogy vadászatok miatt lezárnak néhány területet, ezért változik az útvonal. Na nem mintha tudtam volna akkor még útvonalat tervezni. Előző este össze-vissza nyomkodtam a GPS-t, de legalább rájöttem, hogy hogyan tudom térképként használni! Persze ráfizettem az ész nélküli nyomkodásra, naná, hogy lemerült félúton!
Még szerencse, hogy óvatos duhaj lévén, volt nálam térkép.

Utolsókként indultunk a vasútállomásról, és a rettenetes sárban elég rendesen veszítettünk a szintidőből. Piliscsév, Klastrompuszta után, Kesztölc felé már kicsit jobb volt a talaj, meg még a nap is kisütött! aztán átmentünk a hegy mögé, s hirtelen a télben találtuk magunkat! Hó, jég mindenütt. Aztán jött a feketeleves: kapaszkodás a Feketehegyi menedékházhoz, majd onnan lefelé Pilisszentlélekre. Meredek, jeges lejtőn csúszkáltunk irtó lassan, ekkor tettem le végleg a szint teljesítéséről. Na, gondoltam, most már úgy is mindegy, irány az első kocsam a faluban!
Persze ember tervez, Isten végez. A feleségem szárnyakat kapott, és megindult a Két-bükkfa -nyereg felé mint a meszes. Én meg utána.
A Mária-padtól már futottunk, hogy meglegyen az idő.
A gond csak az volt, hogy felületesen olvastam meg az itinert, és azt hittem a templomnál van a cél!
Szépen beérkezünk öt perccel a vége előtt, de sehol senki!
Megnézem jobban: cél a Felső kocsmában. Nosza uzsgyi!
hat után 2 perccel ott voltunk!
Trackkel nem szolgálhatok a lemerült elemek miatt, na de majd legközelebb!!

Elfelejtett jelszó

Remélem ennek a blognak nem felejtem el a belépőjelszavát, nem úgy mint a régi blogét, a fenébe!
Most dolgozhatok egy csomót, hogy el ne vesszenek a régi cuccok:-(((