Hol a következő?

A várható esős időjárás sem tudott otthon tartani minket március 29-én a Dendeócse társaság Hol a következő? fantázianevű túrájától. A túra legfőbb jellegzetessége, hogy a következő ellenőrző pontot valamilyen rejtvény formájában kapják meg a résztvevők, nem lehet tudni előre az útvonalat. Izgalmasnak tűnt, úgy döntöttünk, ott a helyünk!
A szombati munkanap és az óraátállítás miatt kissé fáradtan érkeztünk Tahitótfaluba, a rajtra, de ekkor még úgy éreztük végig tudunk menni a kb 25-30 km-es távon.
Az első feladat egy egyszerű kis rajz alapján tájoló használatával irányszögméréssel, és a mértékszám segítségével távolságméréssel kitalálni, hogy hol a következő ellenőrzőpont.
Nagyjából sikerült is, ahhoz képest, hogy először használtam a kütyüt, teljesen meg voltam elégedve magammal!
Az első pontra, a Sasfészek vadászházhoz elég könnyen odataláltunk, majdnem végig jelzett úton mentünk, még az időjárás is elég tűrhető volt.
A műsodik feladat már kissé nehezebb volt: három útkereszteződést kellett megtalálni a térképen turistajelzés és irányjelző táblák alapján, majd a megtalált három pontból irányszögméréssel meg kellett határozni a második ellenőrzőpontot. Hogy a dolog nehezebb legyen, a második ponton nem volt pontőr, tehát a harmadik pont rejtvényét is itt kaptuk meg.
Megoldottuk és irány a pont. A Pap-rét felé menet jól jött a GPS, le is vágtunk ahol lehetett.
A Pap-rét után meg kitaláltuk, hogy elindulunk Visegrád felé az első nagy kanyarig, majd átvágunk a szakadékon.
Hát ez elég izgalmasra sikeredett, de megérte!
A Kis pap-hegy mögötti réten volt a harmadik ep. reménykedtünk, hogy a következő a Pilisszentlászlói kedbenc kocsmában lesz, de nem. A Hrabina nevű mocsarat kellett megtalálni a műút túloldalán. No itt kezdett izgalmassá válni a dolog. Át keresztül kasul! Semmi kerülőút!
Először át a patakon, aztán fel a hegyoldalban. fent a platón áthatolhatatlannak tűnő kökényes, a fenébe. A jelzett ösvény meg sehol persze. Valahogy átverekedtük magunkat, idővel már jó szarul álltunk, de nem lehetett sietni. Azt már el is felejtettem, hogy közben persze elkezdett esni az eső is, hála istennek. Végre kiverekedtük magunkat a dzsumbujból, fe az útra, majd egy nyiladékon fel a mocsárhoz. Na itt következett az újabb meglepetés: én már meg voltam győződve, hogy jön a forduló és irány a Vörös-kő. Hát nem: Sztaravoda.
na ekkor döntöttem el magamban, hogy ott be is fejezzük a túrát.
5-6 km az aszfalton szemerkélő esőben. A forrásnál szerencsére finom lilahagymás zsíroskenyér várt minket, de már ez sem doppingolt eléggé. Öt óra volt, még talán beértünk volna hétre, kellemes szürkületben, egyre hűvösebb időben, csepegő esőben. Hát nem. Irány haza.
De jövőre visszatérünk!!!